Esettanulmányok

Milyen típusú megkereséseket kaptam, és mit tettem az ügyben?

 

Egy rutintalan kezdő beindulása

Kezdő (3 hónapja működő) kiskereskedő vállalkozó be akarta zárni a boltját, mert nem volt kellő mennyiségű bevétele, likviditási gondoktól tartott, mert a tartaléka még 4 hónapig fedezte a működését.
Mi történt az ügyben?
Személyes konzultációt kért, és egy mini cégaudit rávilágított arra, hogy szinte senki nem tudta, a környéken, hogy ő létezik.

Mit tettünk? Egy egyszerű marketing tervet alkottunk, amelynek bázisát a Facebookon létrehozott, helyi embereket megszólító és követőket toborzó kampánnyal egészítettünk ki.
Egyszerű szórólapokat helyezett el a környék házaiba, postaládáiba, ezzel népszerűsítette az üzletét. Bevontunk keresztmarketingbe egy nagy forgalmú szomszédos pékséget, kuponokat csináltatott.

Mi változott? A népszerűsítés hatására a következő hónapban annyi vásárlója lett, hogy ki tudta nullára hozni a boltot, az azt követő hónapban pedig már csekély nyereséget termelt.
Elindította a kiszállítós szolgáltatását, és az pedig már hoz neki annyit, hogy megél belőle.

Egy marketingügynökséggel is együtt dolgozik, ők intézik az online kampányait.

A százmilliós bukás

Működő kisipari gyártó cég, jó piaci pozícióval. A vezető gyakorlatilag állandóan dolgozik, és hó végén szinte alig  marad pénz kifizetni az alkalmazottakat, pedig sok bevételük van.
Mi történt az ügyben?
Az első személyes konzultáció során feltárult, hogy a cég a hivatalos bevételei mellett jelentős bevételekre tesz szert számla kiállítása nélkül, ezért a vezető legtöbb idejét felőrli az állandó készpénzes „gazdálkodás”. Az alkalmazottak minimálbéren dolgoznak, zsebbe pedig nagyon sok pénzt fizet nekik, gyakorlatilag elviszik a bevételt.
Mit tettünk?
Mivel hallani sem akart a teljes bevétel legalizálásáról, arra kértem, hogy a következő hónapban minden bevételt és kiadást, amely nem látszik a könyvelésben írjon össze.
Ennek alapján akartam egy tervet készíteni, hogy ha minden legálisan menne, akkor hogyan alakulnának a számok.
Erre azonban nem került sor, mert a konzultáció után 2 héttel felhívott és közölte, hogy azzal, hogy írta, hogy kinek, mennyi pénzt fizetett, és neki milyen bevételei jöttek, világosan látja, hogy hol úszik el a pénze.
A hónap végén elsősorban egy bevétel és költségoptimalizálást végeztünk, szemlesütve elmondta, hogy az elmúlt 6 évben, amióta működik nagyjából 100 millió forint veszteséget okozott neki az, hogy fejben akarta számszakilag követni a cég pénzügyeit…

Mi változott: Gyakorlatilag minden. Tudja, hogy mennyi a bevétele, és mennyi a fix és változó költség a cégben, tud tervezni és legálisan üzletelni. Gyanítom, hogy nyugodtabban is alszik.

Amikor a vezető a korlátja a fejlődésnek

Értékesítéssel foglalkozó cég vezetője keresett meg azzal, hogy nem tudnak jó értékesítőt felvenni, akit felvesznek vagy alkalmatlan, vagy elmegy rövid idő után a cégtől.
Mi történt az ügyben?
A sales auditra jelentkezett a vezető, de mielőtt elmentem volna a helyszínre alaposan kikérdeztem telefonon az értékesítőiről, és sejtettem, hogy nem a sales audit lesz a legjobb, amit az ügyben tehetek.
Ezért egy általános konzultációra hívtam sales audit címén.
Megtudtam, hogy az értékesítőket, amikor felveszik, 1-2 nap alatt megismertetik velük a termékeket, utána gyakorlatilag kilökik őket a piacra, odaültetik őket a telefonhoz, és elvárják tőlük, hogy adjanak el. A nyomást fokozza még az is, hogy „színlelt szerződéssel” KATÁS vállalkozóként futtatják őket, és a gyenge alapfizetés mellé egy irreálisan magas forgalom  után jár csak bónusz.

Mit tettünk?
Elemeztük a piaci környezetet, és letettük a vezető asztalára, hogy milyen bérezésért, milyen egyéb juttatásokért lenne esélye a cégnek olyan értékesítőket találni, akik tudják a tervezett forgalmi adatokat produkálni. Egy betanítási stratégiát és elvárásrendszer tervezetet dolgoztunk ki, amely alapján néhány hónap alatt el lehetett volna érni a kívánt ideális állapotot.

Mi változott: Kifizetett a cég egy jelentős összeget a fejlesztési javaslatokra. Nem valósult meg a program, mert a vezető nem tudott túllendülni azon, hogy meg kell fizetnie a jól dolgozókat. Úgy gondolta, hogy még 2018-ban is sorban állnak munkáért a rabszolgák. Tévedett.

Árukészlet nélkül nem lehetsz sikeres!

Helyi képviseletet ellátó kiskereskedő vállalkozás akarta tudni, hogy miért úgy működik, hogy kiszolgálja információval a helyi embereket, és ők mégis az interneten vásárolják meg a termékeket.
Mi történt az ügyben?
Megnéztem a boltját, és igyekeztem a dolgok mögé látni egy személyes beszélgetés alkalmával. Jól jött ki a dolog, mert pont betoppant egy érdeklődő, és láttam az eladási folyamatot.
Feltűnt, hogy jól tud tárgyalni, jól méri fel a vevői igényeket, jól kérdez, de semmit nem tesz a lezárásért, továbbá elmondta az ügyfélnek, hogy nála nincs készlet, a nagykerből tudja megrendelni, ha vásárolni akarnak.
Mit tettünk?
Beszéltünk a lezárásól, valamit arról, hogy neki, mint helyi kereskedőnek milyen előnyei lehetnek a webáruházakkal szemben. Ő maga fogalmazta meg, hogy akkor lehet sikeres, ha a tanácsadás után le is tudja zárni az üzletet, valamint azonnal ki tudja szolgálni az ügyfelet. Akkor, ha még valami kedvezményt is ad az árréséből, akkor pedig garantált a sikere.
Kikalkuláltuk, hogy mekkora készlettel kell rendelkeznie, ehhez a beszállítók segítségét kérte (hosszú fizetési határidő, visszáru lehetőség, bizományos értékesítés) és egyik napról a másikra megtöltötte áruval az üzletét. A helyi hirdetéseket átalakította, árkedvezményt, azonnali vásárlási lehetőséget kínált és megtanult zárókérdéseket feltenni.
Mi változott?
6 hónap alatt minden  havi forgalma MEGHÁROMSZOROZÓDOTT!

A kisipar nemcsak a munkából áll

Villanyszerelő vállalkozó keresett meg azzal, hogy az ügyfelei mindig kitalálnak valami plusz munkát és amikor elszámolásra kerül a sor, akkor nem szívesen fizetik ki a jogosan járó összeget.
Mi történt az ügyben?
Átbeszéltem vele a munka vállalása előtti ajánlatadások metódusát, valamint az ajánlatok tartalmát.
Az ajánlatadás szinte minden sebből vérzett, egyrészt minden alul volt árazva, valamint az ajánlat nem tartalmazott anyag és munkadíj tételeket sem, csak  a munkanemek összesítését. Kiderült, hogy a helyszínen egyeztetett pótmunkákról sem készült ajánlat, csak körülbelül egyeztették szóban, hogy mi mennyibe fog kerülni.
Mit tettünk?
Kidolgoztunk egy olyan ajánlatadási rendszert, amely pontosan leírja a bizonyos munkák munkadíj tételeit, valamint az anyagokat is tételesen megjelenítettük kiskereskedői árakkal (így keletkezett egy kereskedelmi árrés a beszállítók által adott kedvezmények miatt, nagyságrendileg 15-20 %)
Rávezettük, hogy a pótmunkákat csak akkor kezdi el, ha arról írásos ajánlat és megrendelés születik.
Mi változott? Megnőtt a vállalkozó adminisztratív terhe (amit nagyon utál, de már tudja, hogy szükséges). Élvezi a beépített anyagokból származó kiskereskedelmi talált árrést. Tudja, hogy a megrendelőkkel hányadán áll. A megrendelők pedig örülnek, hogy pontosan tudják, hogy mennyit kell fizetni és nincs senkinek senkivel vitája..

Jóhiszemű munkamániás zéró magánélettel

Egy kertépítő vállalkozó felesége keresett meg azzal a problémával, hogy férje kiváló szakember, maximalista és gyakorlatilag éjjel nappal dolgozik, de ez így nem mehet tovább, mert túl nagy árat fizet a sikerekért.
Állandóan dolgozik, mindig mindenkinek túl sokat szeretne adni, minden munkáját legalább 120%-osan akar lezárni, mindent ő akar kézben tartani, nem tudja átadni a feladatokat, és ezek mellett nagyszabású tervei is vannak.  
Mi történt az ügyben?
Személyes konzultáció során végignéztük a teljes céget, az alapítástól, a célkitűzésen át a napi ügymenetig és rendkívül sok és sokrétű információkat összeszedve megfogalmazta a pár, hogy milyen életet is képzelnek el maguknak, és a családjuknak.  
Mit tettünk?
Felállítottunk egy fejlesztési és átalakítási stratégiát, amely nagyon sok mindenre kiterjedt, de a fő csapásirány a stratégiában az volt, hogy nem csak a sikerek elérése és a mennyiség növelése a cél, hanem az, hogy a szervezettséget, a folyamatokat sikerüljön úgy átalakítani és megváltoztatni, hogy a napi munkavégzés ne legyen teher, ne legyen a vezető állandó stressznek kitéve és lehetőleg a munkaideje is lecsökkenjen annyira, hogy legyen energiája és ideje a családjára is koncentrálni. Átbeszéltük a munkavégzés során felmerülő adminisztratív teendők szükségességét, a feladatok delegálást, a megrendelések teljesítését, a pótmunkák vállalásának az árát, szervezését, az elszámolások, bérek rendszerét, a vállalási határidőket. Bepozicionáltuk a céget annak érdekében, hogy ne vállaljanak el erőn felül mindennemű munkát, csak azokat, amelyeket szívesen végeznek. 
Mi változott?
A vezető élete nyugodtabb lett. Átlátja a munkákat, szervezi az idejét, ő irányítja a kollégáit, és a megrendelőinek olyat ígér csak, amelyet maradéktalanul, csúszás nélkül be tud tartani. Lazán elpasszolja azokat a munkákat, ahol kiderül, hogy az ügyféllel nem fog tudni normális kapcsolatot kialakítani, és nem hagyja, hogy a megrendelői rángassák. Nem tudta azonban még elérni azt a célt, hogy vezetővé válhasson, mivel folyamatosan részt kell vennie a munkában, mert folyamatosan munkaerőhiánytól szenved, egyelőre azon dolgozik, hogy megtalálja a stabil, jó munkaerőket a cégébe és következő lépés az életében a valódi vezetővé válás.

Az örök másodállású

Egy kőműves, aki egy könnyűipari cégnél dolgozott azzal a szándékával fordult hozzám, hogy lehet, hogy ideje lenne inkább a szakmájában dolgozni, de nem ért a vállalkozáshoz és adjak neki tanácsot, hogy hogyan váltson.
Mi történt az ügyben?
Érdekes volt a szituáció, mert elmondta, hogy a maga 52 éves fejével mindig is alkalmazott volt, eleinte még dolgozott a szakmájában, aztán egyszerűbb volt a multicégeknél sodródnia, mert ott legalább kifizették a bérét és élvezte is, mert délután 2-kor vége lett a munkaidőnek és után a minden nap tudta vállalni a maszek munkákat, feketén, másodállásban. Mindenki tudja róla, hogy nagyjából 20 éve ezt csinálja, és úgy érzi, hogy itt lenne az idő a saját lábára állni. 
Mit tettünk?
Felmértük, hogy nagyjából milyen munkákat vállal, és milyen munkákkal fogják valószínűleg felkeresni, ha lesz egy kicsit több ideje. Megfogalmazta, hogy az apósa most ment nyugdíjba, ő el tudna menni neki segíteni, de mivel nem ért a vállalkozáshoz, olyan formában akar dolgozni, hogy ne kelljen neki foglalkozni az anyagbeszerzésekkel, a számlázásokkal, egyebekkel. 
A nagyságrend alapján és a kora miatt a KATA vállalkozási formát ajánlottam neki a magasabb havi befizetésekkel. Az anyagok beszerzését azonban nem modelleztük hozzá, mint kereskedelmi tételeket a vállalkozásához,  ugyanis azt leszögezte, hogy nem tud a könyveléssel és a számlák rakogatásával foglalkozni. Ebben az ügyben azt tanácsoltam, hogy az anyagokat mindig ugyanonnan szerezze be, ha lehet, de a megrendelői fizessék ki direktben a kereskedőnek, a kereskedő pedig neki évente néhány alkalommal fizessen üzletszerzési jutalékot, amelyet ő számlázzon ki neki. Mivel a magasabb KATA összeget tanácsoltam, arra ösztönöztem, hogy mindenről adjon számlát a megrendelőinek.
Mi változott?
Nyár elején elkezdte, és kényelmesen tudja szervezni a munkáit. Nem akar túl nagy munkákba belemenni, pedig lehetne fejlődni, az eredeti céljához, ami a jobb megélhetés és a függetlenség ragaszkodik.
Azt sajnálja, hogy évekkel ezelőtt nem váltott, sajnos a vállalkozókkal szembeni negatív tapasztalata megakadályozta abban, hogy ő is vállalkozóvá válhasson.

Ha szeretné, hogy az Ön cégéről is beszéljünk, jelentkezzen konzultációra:

 

5 + 1 =

Share This

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás