Egy vezetői tréningen ismertem meg az alábbi statisztika tényadatot, miszerint a cégek nagyjából 30 %-a veszteséges.

Sejtettem, hogy ez „kishazánkban” sincs máshogy, de valahogy ez a szám extrém magasnak hangzott.

Azóta elkezdtem a cégeket úgy szemlélni, hogy vajon ők melyik tárborba tartoznak?

Belegondolok a sarki zöldséges, a hentes, a szerelő, a vasbolt, az ajándékbolt, a pékség és minden vállalkozás sorsába, és elmerengek azon, hogy melyiknek hogy mehet az üzlete.

Mivel az efféle kis cégek kötelező és állandó költségeit nem nehéz megtippelni, az ezzel szemben álló feltételezett bevétel megsaccolása sem okoz nagy gondot, de ha ezt a két dolgot összevetem, akkor valahogy az esetek többségében az jön ki, hogy a vállalkozások nagyobbik fele nem túl bomba üzlet.

Más kérdés az, amikor a vállalkozó magának kíván munkahelyet létrehozni, akkor talán egy kicsit más a helyzet, ezekben az esetekben joggal merül fel bennem a kérdés, hogy minek vállal kockázatot, felelősséget ennyi pénzért? Nem igazán tudom megválaszolni a kérdést, talán az az egyetlen magyarázat, hogy még így is jobban jár, mint alkalmazottként, mert egy picit többet „keres” és a maga ura, nincs főnöke. Fogadjuk el ezt talán magyarázatnak.

Más a helyzet azokkal, akik már nagynak látszanak, de még valójában nagyon kicsik.

-megjegyzés: A múltkor valaki mondta, hogy a magyar „gazdagokat” ki kéne küldeni Monte Carloba és rájönnének, hogy a gazdagság mi is valójában…

Nem célom letérni a gondolatmenetről, nézzük meg azokat, akik már nagyobbacskák, mondjuk 100-500 M közötti cégeket:

-megjegyzés2: Soha nem az árbevétel alapján kell cégeket besorolni, inkább a profit alapján érdemes, de most így egyszerűbb…

Én ezen cégek vezetőivel vagyok kapcsolatban napi szinten, mint tanácsadó, ezért erre a szegmensre tudok a leginkább objektíven tekinteni.

Simán ki lehet jelenteni, hogy ezek a cégek a leginkább rosszak.

Miért állítom ezt?

Mert a nyilvános cégadatokból kiderül, hogy jó, vagy rossz a biznisz. Általában az is látszik, hogy hol rontják el.

Én, ha megnézek egy céget, akkor az alábbi infókra vagyok kíváncsi:

Valamit értékesítő, vagy szolgáltató cégek esetén:

  • Árbevétel
  • Létszám
  • Bérköltség
  • Saját tőke
  • Elábé
  • Adózott eredmény
  • Hitelállomány

 

Ezen adatokból már látszik, hogy jó a üzlet, vagy nem túl jó.

Ahol egyértelműek a számok, ott könnyű ítéletet mondani, ahol viszont ellentmondások merülnek fel, ott elég nehéz.

Leírok egy tipikus példát:

A cégnél 20-an dolgoznak.

  • Az árbevétel 120 M.
  • A bérköltség 21 M
  • Az eredmény 1,2 M

 

Mit lehet ebből kikövetkeztetni?

A cégnek valószínű, hogy nem csak 120 M árbevétele van, hanem több, de az feketén keletkezik.

Ezekből a bevételekből finanszírozzák a béreket, és a vezető életszínvonalát.

Ha ez igaz lenne, ami a számokból kiolvasható, akkor ez a cég csődbe menne.

 

Sokan tudnánk hasonló példákat említeni, de most inkább vizsgáljuk meg azt, hogy azok a cégek, amelyekben egy egy üzleti év végén nem marad még 1% adózott eredmény sem, annak mi értelme van?

Mi értelme van olyan cégnek, amely nem képes magát finanszírozni, ellátni, a tulajdonosainak profitot termelni?

Mert miért is csinál valaki céget?

Azért, hogy profitot termeljen.

Nem pedig azért, hogy az adott előlegekből, a beszállítók által adott árukból és egyéb hitelekből finanszírozzák a céget.

Az ilyet be kell zárni.

A hozzám érkező, fejlődni vágyó vállalkozások (azon ritka kivételek, akik már lépéseket tettek a fejlődésük érdekében) egyike sem rendelkezett üzleti tervvel. Sok esetben még a vezető fejében sem volt meg, hogy mi is a cél, miért dolgoznak, mi a profitelvárás. Az eredményről amikor beszélgetünk az első alkalmak egyikén, sokan azt úgy ítélik meg, hogy az az a szám, amivel a könyvelő cseszteti őket májusban, amikor készül a mérleg, és az a cél vele, hogy ne kelljen sokat adózni.

Hát ez elég messze van a lényegtől.

Visszatérve a fekete pénzekre: Azt szoktam mondani, hogy mindenképpen érdemes a hivatalos utat járni, nem csak azért, mert így legális, hanem azért, mert amíg fekete pénzek vannak, addig nem kap az ember reális képet a cégéről. Ha nincs elég bátorsága ahhoz, hogy áttérjen a hivatalos útra, akkor legalább az üzleti tervezést csinálja meg két fronton: Egy mutyis céget modellezve, és egy legálisat.

Ha a legális tervezés során kijön, hogy a cége profitábilis lenne,  akkor érdemes mielőbb áttérni erre a módra. Ha az derül ki, hogy veszteséges lenne a cég, akkor érdemes megvizsgálni, hogy min lehetne változtatni. Ha semmin nem lehet (amit nem igazán hiszek) akkor érdemes a céget mielőbb bezárni, mert semmi értelme.

Tudom, hogy nehezen engedi el az ember a vállalkozását. Általában mindenki úgy tekint a cégére, mint a gyerekére, de ez egy nagyon rossz megközelítés. Az üzlet az üzlet. Ha nem éri meg, akkor gondoljunk bele abba, hogy mekkora veszteség keletkezik havonta.

  • 1 M?
  • 2 M?
  • 10 M?

Ebből a pénzből lehet mást is tenni. Lehet minden hónapban wellnesszelni 2 hetet minimum…

Lehet az üzlet tetszetős, lehet szép a bolt, lehet a termék egyedi, fájhat a szíve a vásárlóknak, de ha üzletileg nem éri meg, akkor el kell dönteni, hogy mikor és hogyan kell bezárni.

Nincs más lehetőség, higgyétek el, hogy nehéz, de megéri!

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás