Ha ma azt mondjuk, norvég, vagy skandináv, az Neked mit jelent?

  • Hideget? Fjordokat? Jegesmedvét? Rénszarvast?
  • Sötét depressziós időt? Letisztult formákat? IKEA-t? Volvót? Vodkát? Szesztilalmat?
  • Olajfúró tornyot? Környezetvédelmet? Motoros szánt?
  • Vérvörös füstölt lazacot? Rákhalászt a kikötőben?
  • Trollokat? Vikingeket? Gyapjúpulóvert?
  • Stresszmentes életet? Ésszerű, emberközpontú világot?
  • Kristálytiszta forrásvizeket? Fenyőerdőt? Északi fényt?
  • Szikrázó havas tájat? Harmóniát a természettel?
  • Meghitt meleg fatemplomot? Forró szaunát?

Fogadjunk, hogy ezek még így egyben nem fogalmazódtak meg Benned, de most, hogy olvasod, feltételezem, hogy egyetértesz vele, hogy mindez skandináv. Nekem manapság nem tetszik, hogy az országok egyre inkább elvesztik egyedi jellegüket, a világ uniformizálódik, de ha északon jársz, még mindig megérintenek ezek.

Mi, magyarok hajlamosak vagyunk inkább a dolgok rossz oldalát látni. Ha valakinek elmondom, hogy megyek Norvégiába, az jut eszükbe elsősorban, hogy ott hideg van, vagy az, hogy az emberek általában depressziósak a sötéttől.

Mi magyarok vagyunk, de a norvég más. Norvégia más. Nagyon más.

A norvég emberek általában nem ezekkel a dolgokkal foglalkoznak. Az időjárásról tudják, hogy a sötét és a hideg ölni képes, tudják, hogy erősnek kell lenniük, mert sokszor magukon kívül senkire nem számíthatnak.

Ennek megfelelően úgy élnek, hogy jól essen nekik az élet és minden körülmények között életben maradjanak.

Amikor 2010 januárjában Norvégiában egy barátom költöztetésében segítve átszeltem az országot kétszer egy  3.5 tonnás teherautóval, a jégbordás úton 60 km/h sebességgel haladva -30 és -38°C között, az első 600 km megtétele után gondolkodtam azon, hogy ha itt meg kellene állnom egy leszakadt hófal miatt, és el kellene töltenem néhány órát egyedül a fagyos semmi közepén, mit tennék. Milyen lenne? Ez után a gondolat után az első benzinkútnál megállva forró teát kortyolva beszélgettem a benzinkutassal és elmondtam neki az előző gondolatomat, mire ő azt mondta, hogy ilyen helyzetben állítsam le a motort, bújjak be a hálózsákomba, tartsam fagymentesen az utasteret és várjak, mert biztosan jön segítség.

És akkor jöjjön az északi élet pozitív oldala:

  • Nem azért jön segítség, mert fontos a problémák megoldása, hanem azért, mert az így természetes.
  • Senki nem pánikol, mert bízik a társadalomban, a működő társadalomban.
  • Vannak persze kivételek, olyanok, akik gyengék, de ha megnézzük a statisztikáikat, akkor sokkal jobbak, mint mi.

Miért?

  • Mert a gépezetből nem marad ki az EMBER.
  • A gépezet az ember köré épül, az emberért, az élő, és élni akaró emberért.
  • Sokszor mondják, hogy Norvégia a világ legdrágább országa, és ez valóban így van.
  • Azt is mondják, hogy egyben a világ leggazdagabb országa, ez is így van.
  • A pénz-érték-vagyon arányok hasonlóak a ’70-es évek végi, vagy a ’80-as évek eleji Magyarországhoz.
  • Ez tudom, hogy meglepően hangzik, de a hétköznapi társadalom fogyasztási és életszemlélete leginkább ehhez hasonló.

A norvég ember takarékos, ami az én tapasztalataim alapján azt jelenti, hogy nem költ a norvég felesleges dolgokra, Norvégiában élő magyar barátom szerint spórolósak, fukarok a norvégok, olyanok, mintha a norvégok ősapja fukar skót lett volna, az ősanyjuk pedig spórolós sváb.

Szerintem ez nem igaz.

Nekem tetszik, hogy a norvégok egy szatyorral járnak bevásárolni, nem teherautóval.

Tetszik, hogy mindenből annyit vesznek, amennyire valóban szükségük van, nem halmoznak fel semmit, még tűzifát sem, inkább 3 naponta vesznek egy-egy csomag brikettet a boltban, és ez így van egész télen.

Bíznak a rendszerben, a társadalmukban, bíznak magukban, tudják, hogy egy olyan társadalmat és gépezetet működtetnek, ami embernek való.

Mivel minden drága, ezt tudják és nem is keresnek olcsó árukat, mert nincs. Még német áruházláncok, élelmiszeripari cégek sem tudtak jól gyökeret verni Norvégiában, egyrészt azért, mert nem norvégok voltak, másrészt azért, mert a norvég nem szereti a silány minőségű tömegtermékeket. Én 2008 óta járok oda, igaz, hogy közben eltelt 10 év, és ott is kapható már a gagyi, de az arány még  egészséges a normális cuccok javára.

  • Mikor kérdeztem, hogy miért nincs túl sok import élelmiszer, arra azt a választ kaptam, hogy ami kell, van itt is, meg a norvég nem eszik olcsó rossz minőségű tömegterméket.
  • Elgondolkodtató, hogy mi mit is eszünk, de jó lenne, ha mi is kiváló minőségű magyar termékeinket fogyasztanánk, és itt tarthatnánk.
  • Valóban ott minden drága, de megfizetik és egyetértenek azzal, hogy a minőségnek ára van. Bocsánat. Nem ára, értéke van.

Persze a hidegnek, a sötétnek is ára van, de a környezetvédelemnek, az emberközpontú világnézetnek, a forrásvíznek, a lazacnak, a stresszmentes életnek értéke van.

Nem kis ÉRTÉKE van.

Share This

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás